Az acsalapu folyók, patakok partján, árkokban és erdőszéleken nő. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélűek, fonákjuk szürkés-molyhos. A piszkosfehértől a halvány rózsaszínbe játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán.
A lázcsillapító hatású gyökerét gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként. A nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel, de mindenfajta égés, rosszindulatú fekély és égési sebgyógyítására is használhatjuk.
FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret 1 liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük.
Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük.

Zsálya (Salvia officinalis)
Az ajakosvirágúak családjába tartozó növény, amelyet orvosi zsályának vagy kerti zsályának neveznek, Dél-Európából származik és minálunk kertekben termesztik. 30-70cm-re nő meg, lila virágai örvszerűen helyezkednek




