Palástfű (Alchemilla vulgaris)

A nép ajkán ugyancsak többféle – farkastalp, oroszlántalp, karéjos bokái, Boldogasszony palástja, vagy tenyere -néven ismert növény erdőszéleken, utak mentén, domboldalakon, magasabban fekvő nedves réteken és hegyvidékeken nő.
Hét-kilenc karéjú, félköralakú levele van, szívós, nem túl magas száron, ernyőcskében csoportosulva, apró, zöldessárga virága áprilistól júniusig, néha még tovább is viríthat.Némely vidéken Úrnapján kis koszorút kötnek belőle,amellyel aztán a házi szentélyben a Megváltó fejét díszítik. A palástfű levelei néha a földhöz lapulnak, és hajnalonta a közepükön harmatcsepp jelenik meg, mely gyöngyként csillog. Ezer méter fölötti magasságokban találjuk az ezüstös palástfüvet,amely mészkő- és őskőzettalajon egyaránt megterem. A palástfűből és az ezüstös palástfűből is a teljes növényt gyűjtjük a virágzás idején, később csak a leveleit, amiket aztán a padláson megszárítunk. Már a német neve (Frauenmantel = „női kabát”)eleve jelzi, hogy mindenekelőtt nőknek  való gyógynövényről van szó.
Amióta a kereszténység létezik, Szűz Mária áldása van rajta.Nemcsak azért, mert a palástfű segít menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok és a klimaxos rosszullétek esetén, hanem mert már a kezdődő pubertás időszakában kedvezően hat a női szervezetre, cickafarkkal együtt alkalmazva. Hogyha fiatal lányoknál a menstruáció orvosi gyógyszerelésre sem áll be a havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfű (egyforma mennyiséget véve mindkettőből) egyenesbe hozza a dolgot. A palástfűnek összehúzó hatása van igen gyorsan gyógyít, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyezősebek és elhanyagolt fekélyek esetén is.
A palástfűteát mint a legjobb szerek egyikét ajánlhatjuk foghúzás utánra. Egy napon belül begyógyítja a sebet, ha többször öblögetünk. Megszünteti az izom- és végtaggyengeséget, és segít vérszegénység esetén is. Szülés utáni sérülések, nehezen szülő nőknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nőknél terhesség megtartásában, a méhszalagok megerősítésében igen sokat segít a palástfű. A harmadik hónaptól palástfűteát kellene fogyasztania minden olyan nőnek, akiknek ilyesfajta problémái vannak.
Egyetemes gyógyszer az összes női bajokra,betegségekre, pásztortáskával együtt még a méhelőesés és lágyéksérv esetén is segít. Az utóbbi említett esetekben napi négy csésze palástfűteát kell inni, ezt lehetőség szerint frissen szedett növényből készítjük, és napközben kortyonként fogyasztjuk. Ezenkívül a szóban forgó testrészeket masszírozzuk pásztortáska-tinktúrával (lásd a Pásztortáska című fejezetben a Felhasználási módok-nál), méhelőesésnél a hüvelytől fölfelé haladva végezzük a bedörzsölést külsőleg. A kezelést kiegészíthetjük cickafark-ülőfürdővel: 100 gramm gyógyfüvet adunk egy fürdőhöz, hetenként összesen háromról van szó, mert a fürdővizet még kétszer felmelegíthetjük.Elődeink e növényt sebgyógyításra használták, külsőleg és belsőleg, valamint törések és epilepszia ellen.
Következzék egy idézet egy igen régi füvészkönyvből: „Ha valamilyen nyavalya gyötör bárki emberfiát, légyen az ifjú vagy vén, forraljon egy meszely vízben két marék palástfüvet annyi ideig, míglen egy tojás keményre fő és igyék abból.”
A mai népi orvoslásban ismét a megérdemelt helyet foglalja el.
Különösen a svájci Künzle tisztelendő hangsúlyozza: „A nőgyógyászati műtétek kétharmada teljesen feleslegessé válna, ha idejében vagy hosszabban alkalmaznák ezt a gyógyfüvet; ugyanis gyógyít minden altesti gyulladást, lázat, égést, gennyedést, fekélyt és törést. Minden gyermekágyas asszonynak 8-10napig bőségesen kellene innia ebből a növényből; ha ezt az isteni adományt ismerték volna, bizony sok gyereknek élne még az édesanyja és sok kétségbeesett özvegyembernek lenne még felesége. Külsőleg, összezúzva és borogatásként a palástfű gyógyít sebeket, szúrást, vágást. Ennek a teának a folyamatos fogyasztásától azok a gyerekek is megerősödnek, akiknek a jó táplálkozás ellenére fejletlenek az izmaik.”
Az alhavasi, magasabban fekvő helyeken nőtt palástfüvet a nép ezüstös palástfűnek isnevezi, mert leveleinek az alja ezüstösen csillog. Az ezüstös palástfű különösen elhízás ellen jó. Naponta két-három csészével elég meginni, hogy kedvező hatását kifejtse. Rossz alvás esetén is segít; a cukorbajosoknak gyakran kellene inni belőle. A gyengécske kisgyerekek szemlátomást megerősödnek, ha fürdővizükbe palástfüvet, még inkább ezüstös palástfüvet keverünk. Egy fürdőhöz kb. 200 gramm kell belőle (lásd Az általános rész cím alatt a Teljes fürdőnél). Pásztortáskával összekeverve, amint azt a Pásztortáska című fejezetben majd kifejtem, izomsorvadás, súlyos és gyógyíthatatlannak látszó izombetegségek esetén is segít.
Még szklerózis multiplexnél is alkalmazzák ezt a kiváló gyógynövényt. Burgenlandból arról értesítettek, hogy a palástfűtea belsőleg fogyasztva és szívtáji lemosáshoz külsőleg alkalmazva súlyos szívizomkárosodás esetén is rövid időn belül jelentős javulást hozott. Lám, a Jóisten kegyesen minden betegségre teremtett gyógyfüvet; nem lehetünk elég hálásak Őnéki mindezért!

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teakészítés: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 1 liter vízhez. Csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosunk, egy deszkán összezúzzuk és felrakjuk.
Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egészet fölmelegítjük és ezt a folyadékot a fürdővízbe öntjük (lásd még Az általános rész-ben a Teljes fürdő-nél).